Vannak közgazdászok, akik szerint a folyamatos növekedés nem feltétlenül szükséges egy fejlett gazdaságban. A nemnövekedés támogatói csökkentenék a munkaórákat, véget vetnének a túlfogyasztásnak, valamint bevezetnék az alapjövedelmet. Kérdés persze, milyen áron.

A mai világ fenntarthatósága a folyamatos növekedésre épül. Ha egy gazdaság gyarapodásában stagnálás, vagy akár csökkenés következik be, az rögtön válságot jelez, növekvő munkanélküliséggel, csökkenő GDP-vel, gyengülő fizetőeszközzel. Nehezen elképzelhető, hogy megvalósítható lehet egy olyan rendszer, ahol ez a folyamatos növekedési kényszer egy bizonyos szintnél eltűnik, igazságosabb társadalmakat létrehozva. Az irányzat még erősen elméleti, mivel a megvalósítására még nem került sor és a gazdasági vezetők sem igazán akarják elismerni.

Mi az irányzat előzménye?

A fenntarthatóság kérdése már a 70-es évek óta folyamatosan foglalkoztatja a szakembereket, rengeteg tudományos ismeret halmozódott fel. A nemnövekedés, vagy degrowth, szinte radikálisnak számított, de egyre többen fogadják el egy lehetséges megoldásnak, annyira, hogy már az Európai Parlamentben is vitatkoztak róla.

Az irányzat megszületéséhez azonban szükség volt arra, hogy a növekedés fenntarthatóságát megkérdőjelezzék. Rengeteg vita folyt ebben a témában, különösen két kérdés körül. Először is, hogy képes lesz-e a technológia helyettesíteni az egyre fogyatkozó természeti tőkét. Vannak, akik szerint ez be fog következni, ők a technooptimisták, de a másik oldalon a technopesszimisták úgy vélik, ez nem valószínű. A másik terület esetében a környezeti Kuznets-görbe hipotézis kerül előtérbe. A hipotézis szerint a gazdasági fejlődés egyre jobban terheli a környezetet, azonban egy szint elérése után csökkenti az egy főre jutó környezetterhelést.

Nemnövekedés lényege

Azt már láthatjuk, hogy a nemnövekedés gondolata a folyamatos gazdasági növekedés okozta kihívásokra jött létre, mint egy alternatív megoldás. A nemnövekedés egy provokatív üzenetet is hordoz magában, miszerint érdemes megkérdőjelezni a napjainkban olyan erős növekedésorientált gazdasági gondolkodást. Míg az amerikai steady-state elmélet már az eredményt írja le, addig a degrowth mutathatná meg az odavezető utat. Tehát a cél egy demokratikus, egyben békés átmenet, aminek a végén egy igazságosabb társadalom és egy élhetőbb környezet van. 

Mivel a mai gazdaságok a növekedésre épülnek, ezért nem a stagnálás támogatása a cél, hanem az egész rendszer átstrukturálása. Szóval magasabb jóléti szint, ahol a fogyasztás és a termelés nem növekszik, ezáltal is pedig a környezet terhelése csökken. Így a legnagyobb kritika a jelenlegi rossz berendezkedés ellen irányul, mert azon szeretne változtatni.  Ezek a változtatások megjelennének egyéni, közösségi, nemzeti és nemzetek feletti szinten is.

Egyéni szinten nem a modern életről való lemondásról van szó. Főleg az északi országoknál nagyon jelentős a túlfogyasztás, ezért az ott élők felelőssége, hogy mérsékeljék. A "jobbat kevesebből" elv megvalósítása. Közösségeknek új együttélési formákat kellene kialakítaniuk, ahol jelentős szerephez jut a javak újraelosztása, a helyi ellátás megszervezése és akár egy helyi fizetőeszköz bevezetése, amivel csökkenthetőek a globális pénzügyi válságok hatásai és a lokális csererendszer is új értelmet nyerne. Ezért az elmélet követői számára nagyon fontosak az alulról jövő kezdeményezések. Azonban ezek csak úgy lehetnek igazán hatásosak, ha felülről jövő intézkedésekkel támogatjuk őket.

A kormányoknál túlzott szerephez jut a GDP növekedés, hiába bírálják egyre többen. Megfelelő tájékoztatásra lenne szükség a média minden eszközével, főleg a növekedés korlátai terén. Még fontos intézkedés lehetne a munkaórák csökkentése és az alapjövedelem bevezetése. A nemzetek pedig egyezményekkel és azok betartásával segíthetnék a folyamatot. Mindazonáltal a közösen meghatározott ideális szint megtalálása az egyik legkritikusabb feladat.

Összegzés

A mai világ működése túl sok pontban megkérdőjelezhető, rengeteg hibája ismert, de változtatni nem olyan egyszerű. A nemnövekedés által közvetített gondolat egy olyan mértékű átstrukturálást jelez, amire nemcsak nem állunk készen, de még az átmenet pontos részleteit sem tudjuk. Ennek ellenére az elmélet egyre többeket foglalkoztat, ezért lehetséges megoldásként kell számon tartanunk.

Források:
Mészáros, S., Hajdu, I. (2012). Fenntarthatósági irányzatok összehasonlítása. Gazdálkodás, 56. évfolyam (3. szám), pp. 211-216
Dombi, J., Málovics, Gy.  (2015). A növekedésen túl – egy új irányzat hozzájárulása a fenntarthatósági vitához. Közgazdasági szemle, 62. évfolyam (Február), pp. 200-221

Kép forrása:
Flickr.com / mendhak