Lehet mesterségesen előállítani fotoszintézist? Mennyire veszélyes a telefonok rádiófrekvenciás sugárzása? Mi az az Extragalaktikus Asztrofizika? Utánajártunk a XXXIII. OTDK-n.

A Nagyhét első felében Debrecenben gyűltek össze a természettudományok művelői. Oldalunkon már megjelent egy-egy beszámoló a matematika és a földrajz alszekciókról – itt az idő, hogy sort kerítsünk a Fizikára is.

A házigazda jogán a Debreceni Egyetem rektorhelyettese, Jávor András nyitotta a konferenciát. Szívélyesen üdvözölte a „hőn szeretett fiatalság”-ot, majd néhány számon keresztül bemutatta, mit is jelent, hogy Magyarország legnagyobb egyetemére érkeztünk. Erre mondjuk nem kellett külön felhívni a figyelmet, mert aki egy kicsit is körülnézett a szállás elfoglalása előtt, azt meggyőzték az óriási parkok és termek.

A folytatásban Szendrő Péter, az OTDT elnöke némi történelemidézésbe kezdett, hiszen épp Debrecenben, közel 20 éve vált külön a Biológia, valamint a FiFöMa szekciók útja. Ez egyébként némi csalódást jelentett a hallgatóságnak, mert mint kiderült, az aulában előkészített állófogadás a biológusokra várt…

A beszédekben gyakran hangzott el az a tény, hogy ez már a harmadik olyan OTDK, ami HTDK-nak mondható, hiszen határon túli hallgatók is részt vesznek a megmérettetésen. Mi legfőképp a kolozsvári egyetemről érkező előadókkal találkoztunk, akik ugyancsak magas színvonalú és érdekes előadásokkal igazolták: megérte H-ra cserélni azt az O-t. De haladjunk csak szépen sorjában!

Az élet fizikája

Nem volt könnyű dolgunk, amikor a legérdekesebb előadásokat ki akartuk választani, mert már a tagozatnevek is versengtek a figyelemért. A sci-fi érzést keltő Extragalaktikus Asztrofizikától kezdve a Nanoszerkezetekig csupa ígéretes cím jutott nekik, végül a dolgozatok témáját is mérlegelve a Biofizika és biooptika tagozatra esett a választásunk. Nem is bizonyult rossz döntésnek!

Az ELTE-ről érkező Kovács Kinga Dóra egy olyan kezelés kifejlesztésében vett részt, amelyet méhnyak-daganatokra alkalmaznak. Munkája kiváló példát szolgáltatott arra, hogyan fonódik egybe az orvostudomány és a fizika: először egy (egyébként fizikusok által fejlesztett) képalkotó eszköz segítségével az orvos körülhatárolja a daganatot egy ábrán.

Ezt követően egy fizikus kiszámolja, hogy az adott egyedi esetben hova kell bejuttatni a sugárforrást, hogy a lehető leghasznosabb legyen a daganat támadására.

A munka minőségét jelzi, hogy egy Magyarországon eddig ismeretlen módszert fejlesztett ki, amit azóta a gyakorlatban is alkalmaznak.

Lingvay Mónika, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemről egy olyan kutatásáról számolt be, melyben mesterséges körülmények között valósítottak meg fotoszintézist.

Ez a folyamat a növényekben zajlik le, és a napfény energiája segítségével tápanyagot nyernek és oxigént bocsátanak ki, így hát óriási eredmény lenne, ha mesterségesen is le lehetne utánozni ezt a működést.

A jelek arra utalnak, hogy ez közelebb lehet, mint gondolnánk – a mesterséges folyamat túlzott hő vagy fény hatására is épp annyira stabilnak bizonyult, mint a természetes változat.

Nem volt azonban vége az érdekes kérdéseket boncolgató témáknak: Tóth Veronika Zsófia, a gödöllői Szent István Egyetem hallgatója arra kereste a választ:

Vajon mennyi félnivalónk van a mobil, televízió, számítógép hatására minket érő rádiófrekvenciás sugárzástól? Hogy elejét vegyük a pániknak, jöjjön itt a válasz: nem sok.

Bár a hosszú távú hatások még nem ismertek, de az egészségügyi határértékekhez képest elhanyagolható az a sugárzás, ami egy átlagembert ér, bár érdekes eltérések mutatkoznak az időbeli, vagy térbeli elhelyezkedésünktől függően.

Hogyan lett és milyen most? Kérdések és válaszok a Világegyetemről

A továbbiakban már inkább csak szemezgettünk a különböző tagozatok előadásai között. 

Az Extragalaktikus Asztrofizika tagozat slágertémája – a tavalyi bejelentésekkel összhangban – a gravitációs hullámok témaköre volt.

Van, aki a terjedésüket vizsgálta, de olyanok is akadtak, akik erre az újonnan megfigyelt jelenségre alapoztak galaxis-katalógust. Mindenképpen érdekes volt látni, mennyire gyorsan helyet követelt magának már a diákok között is ez az új megfigyelési módszer, ki tudja, pár éven belül elköszönhetünk a hagyományos csillagászati távcsövektől?

Az Elméleti fizika tagozat hallatán a többségnek talán az egyik híres amerikai vígjátéksorozat jut eszébe, ami fizikusokat helyez a középpontba – nos, a valóságban azért nem mindenki ilyen csodabogár. A kérdések pedig, amelyek felmerülnek, egészen érthetőek:

Honnan jött és hová tart a Világegyetem, vagy milyen módszerekkel vizsgáljuk annak egyre kisebb és kisebb építőköveit?

Bár persze a Nagy Egyesített Elmélet nem itt került ismertetésre, de mindenképp jó előadásokat hallhattak az érdeklődők. Ahogy minden bizonnyal azokban a tagozatokban is, ahova nem jutottunk el tudósítani. Ha valaki nem utazott haza egyből az előadása után, hanem megnézte és meghallgatta a többiekét is, akkor úgy érezhette, hogy ez egy olyan tudományos közeg, ahol jó lenni – ez pedig remek motiváció, akár kutatni, akár cikket írni, akár csak egy kicsit érdeklődni akarunk.