Az elmeolvasás nem holmi hókuszpókusz része, nincs köze a jósláshoz és a csillagjegyekhez. Egy mindennapi tevékenységünkről van szó, mégpedig arról, hogy feltételezem, más van az én fejemben, mint mások fejében. Sőt, nem elég, hogy feltételezem, hanem ennek alapján cselekszem is. Az elmeolvasásra már 4-5 éves korunktól képesek vagyunk. Lássuk részletesebben, mit értünk elmeolvasás alatt! 

Az elmeolvasási képesség az a tulajdonságunk, hogy a mindennapok során magunknak és másoknak is lelkiállapotokat tulajdonítunk. Feltételezzük, értjük, vagy tudjuk, hogy az egyes személyeknek más-más vágyaik, szándékaik, gondolataik vannak. Az elmeolvasás segít minket abban, hogy megjósoljuk vagy befolyásoljuk mások viselkedését, és ennek megfelelően viselkedünk. Az elmeolvasási képességgel kapcsolatban két központi kérdés fogalmazódik meg: mikor sajátítjuk el az elmeolvasás képességét, és ez hogyan magyarázható? 

Az elmeolvasás előzményei

Ahhoz, hogy képesek legyünk másoknak más lelkiállapotokat tulajdonítani, mint magunknak, tudnunk kell például mások szemszögéből látni a dolgokat. Vagyis ugyanazt a dolgot más-más fizikai nézőpontból szemlélni, anélkül, hogy megmozdulnánk. Ahhoz, hogy mások vágyait és szándékait feltételezzük, először a sajátunkat kell felismerni. Az elmeolvasás kialakulásához a tudásról is kell ismeretekkel rendelkeznünk. Nem mindegy, hogy honnan szerezzük az információkat, és ezeket hogyan építjük be saját tudásunkba. Egyes kutatók szerint már a mintha-játék is tekinthető elmeolvasásnak. Azaz a gyermek érti, hogy az anyukája úgy tesz, mintha a banán telefon lenne, de közben tudja, hogy a banán mégiscsak banán. Belső beszédünkben óvodás korunktól kezdve el tudjuk különíteni a fizikai tapasztalatot az elképzelt világtól. Ez szintén hozzájárul az elmeolvasás kialakulásához.

A hamisvélekedés-próba

Az elmeolvasást klasszikusan a hamisvélekedés-tesztekkel vizsgálják. A vizsgálati személyt egy olyan próba elé állítják, melyben bizonyos dolgokat csak ő tudhat, más dolgokat pedig a vizsgálatban szereplő bábu is. Például egy videofelvételen azt látják, hogy Sári bejön a szobába, majd egy kosárba tesz egy üveggyöngyöt, és kimegy a szobából. Ezután bejön Anna, az üveggyöngyöt kiveszi a kosárból és eldugja egy dobozban, majd ő is kimegy. Ekkor jön vissza Sári, a vizsgálati személytől pedig azt kérdezzük, hogy hol fogja Sári keresni az üveggyöngyöt. A helyes válasz szerint ugye a kosárban, hiszen nem tudhatta, hogy idő közben Anna áthelyezte a gyöngyöt. Sári tehát hamisan vélekedik az üveggyöngy holléte felől. A vizsgálat központi kérdése, hogy a gyermek tudja-e, hogy amit ő tud, azt Sári nem tudhatja?

Hogyan alakul ki az elmeolvasás?

Az elmeolvasás kialakulására vonatkozóan többfajta felfogás is született. Van, aki szerint az elmeolvasási képesség velünk született tulajdonság, amely még a korai életszakaszban aktiválódik. Mások szerint empátiás úton éljük át, ami másokkal történik, és így - beleképzelve magunkat az ő helyzetébe - tudjuk elképzelni, mi lehet benne. Megint mások azt mondják, a társas környezetben kapott tapasztalatoknak köszönhetően alakulnak ki a bennünk működő sablonok. 

Aki nem képes az elmeolvasásra...

A kutatások egy része arra a jelenségre irányul, amikor az elmeolvasás nem megfelelően működik, vagy teljesen hiányzik. Azoknak, akiknél fennáll ez a probléma, nehezített a társas környezetben élés. Nap mint nap abba a nehézségbe ütköznek, hogy nem értenek másokat, nem tudják előre kiszámítani, hogyan fognak cselekedni. Az elmeolvasási képesség zavara felmerül például az autizmus spektrum zavar kapcsán. A kórkép nem egyértelműen magyarázható az elmeolvasás zavarával, de a két terület között kimutatható bizonyos összefüggés.

Forrás:

Az elmeolvasás kutatása napjaink megismeréstudományában
Kiss Sz. (2005). Elmeolvasás. Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó

Kép: flickr.com / A Health Blog