Legtöbben nem is tudják, mi is volt ez az esemény, pedig hozzávetőleg 300 millió éven keresztül alakította Földünket. De akkor miért nem tudjuk, mi ez? Miért nem látjuk a nyomait? És mit köszönhetünk neki?

A Kései Heves Bombázás (Late Heavy Bombardment – LHB) 4,1 milliárd évvel ezelőtt kezdődött, és 3,8 milliárd évvel ezelőtt ért véget. Elsősorban a belső bolygókat (Merkúr, Vénusz, Föld, Mars) és azok holdjait érintette. Ezen időszakban számtalan kisbolygó, meteor és üstökös ütközött a belső bolygókkal, többek között a Földünkkel is. Ennek a bombázásnak a nyomai láthatóak mind a mai napig a Hold felszínén.

A kiváltó ok – a legelfogadottabb elmélet szerint – a külső nagybolygók, elsősorban a Jupiter pályamódosulása volt. Amikor a pályamódosulás elkezdődött, megborult a gravitációs egyensúly, és a Naprendszer instabillá vált. A gravitációs tér megváltozásának köszönhetően temérdek mennyiségű aszteroida és üstökös pályája szintén módosult, és útvonalaik keresztezték a belső bolygók pályáit.

Hova tűntek a nyomai, ha a Holdon mind a mai napig láthatóak?

A Földön azért nem láthatóak manapság kráterek, mert a lemeztektonika, valamint a légköri folyamatoknak köszönhető jelentős fizikai és kémiai mállás miatt a Föld felszíne – geológiai időskálán mérve – gyorsan változik.  Ezzel szemben a Holdon nincs lemeztektonika és a légkör is hiányzik, így tulajdonképpen a Napszél, a hőmérséklet-ingadozás okozta aprózódás és az azóta is rendszeres becsapódások a fő felszínformáló hatások. 

Mit köszönhetünk a kései heves bombázásnak?

Egyrészt rengeteg nyersanyagot. A Föld kialakulása során, amikor a belső övek elkülönültek, a (nehéz)fémek a magban koncentrálódtak: nagyobb sűrűségük miatt lesüllyedtek. Ekkorra alakult ki a vas-(nikkel) mag. De az LHB-t követően, amikor is számtalan vas-, vas-kő és kőmeteor csapódott a Földbe, a bolygó felszínének hozzávetőleg a negyede megolvadt és a meteoritok anyaga belekeveredett a köpenybe. Így az fémekben gazdagodott. Főként ennek köszönhető az, hogy manapság mindennapos nyersanyaggá vált a vas, az arany vagy a nikkel; mert a (felső)köpenyből a vulkanizmus segítségével a felszínre vagy felszín közelébe kerülő magma elérhető közelségbe hozta ezeket a fémeket az emberiség számára.

Továbbá az élet alapját, a vizet is ennek az időszaknak köszönhetjük. A bolygó keletkezésekor, amikor kialakultak a Föld belső övei, a magtól távolodva egyre könnyebb elemek halmozódtak fel. Az illók a felszínen dúsultak, de ezt a hidrogén- és héliumgazdag őslégkört a mágneses mező hiányában a Napszél elfújta a csillagközi térbe. Azonban a kései heves bombázás során temérdek üstökös érte el a Föld felszínét, melyek alkotói – a fémek mellett – nagyon nagy mennyiségű illók és szerves vegyületek, mint a víz, a metán vagy a szén-dioxid voltak. Az ekkor a felszínen uralkodó magas hőmérsékletnek köszönhetően az anyagok nem fagytak ki, hanem folyékony vagy gáz halmazállapotban elöntötték a mély területeket, és kialakították a kezdeti légkört (mely oxigénszintje a mainak töredéke volt, főként metán és szén-dioxid alkotta).

Ezt követően már nem kellett „sokat” várni az élet megjelenésére. 3,49 milliárd évvel ezelőtt már bizonyítottan megjelentek a sztromatolitok (mikrobiális bekérgezések, melyeket cianobaktériumok hoztak létre), amely fosszíliák ma is megtalálhatóak Ausztráliában, a Pilbara kratonon.

Források:

ELTE-TTK: Földtudomány alapszak Bevezetés a Földtörténetbe, Geokémiai ciklusok és Földtörténet c. tantárgyakon elhangzott órai anyagok és jegyzetek

Bérczi Szaniszló, Gucsik Arnold, Hargitai Henrik, Horvai Ferenc, Illés Erzsébet, Kereszturi Ákos, Nagy Szabolcs János: A Naprendszer kisenciklopédiája – A Naprendszer formakincse (1): Becsapódások folyamata, nyomai és hatásai. ELTE TTK – MTA Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, 2005.

BBC: The Late Heavy Bombardment ends

Képek forrása: Flickr