A balszerencse pozitív hatással lehet a sportteljesítményre - állítja egy nemrégiben megjelent tanulmány. 

Egyik korábbi bejegyzésünkben arról írtunk, mennyire fontos a pszichés felkészülés a sportolók életében. De emellett nagyon sok minden más is hatással lehet a sportolók, olimpikonok teljesítményére, vagy épp arra, kiből válik élsportoló. Egy tavaly megjelent tanulmány eredményei például azt mutatják, hogy a balszerencse pozitív hatással lehet a sportteljesítményre.

Teher alatt nő a pálma

Hajlamosak lennénk azt hinni, hogy az élet nehézségei a földbe döngölnek minket, és még ha ki is kecmergünk egy gödörből, sosem lesz már a régi. Valójában nagyon sok példa mutatja, hogy az élet kemény ütéseitől bizony meg is erősödhetünk, az életünk során átélt nehéz helyzetek akár növelhetik mentális egészségünket. Ezt a jelenséget a pszichológia szakirodalma több fogalommal is körülírja: észlelt előnyök, stresszközpontú növekedés, poszttraumás növekedés (PTG), pozitív adaptáció.

A hivatkozott tanulmányban 10 olimpikonnal készítettek interjút. A megkérdezett sportolók arról számoltak be, hogy voltak az életükben olyan nehézségek, akadályok, melyek elengedhetetlenek voltak az aranyérmük megszerzéséhez. Ilyenek voltak például: többszöri sikertelenség a kiválasztáskor, komoly kudarc a sportteljesítménnyel összefüggésben, súlyos sérülések, politikai elégedetlenség, zavargások, közeli családtag halála. A legtöbben azt emelték ki, hogy ezek közül a beválogatás sikertelensége volt a leginkább motiváló.

Szintén többen számoltak be arról, hogy az olimpiai aranyat megelőző eredménytelenség milyen sokat számított a későbbi sikerek elérésében. Egy sportoló például így emlékezett vissza: "Az Európa-bajnokság volt az olimpia tesztje ... és borzalmasan sikerült. De jó, hogy ilyen borzalmas volt. Éreztük, hogy komoly gondok vannak a csapaton belül, amiket meg kell oldani ... Szóval a következő két hónapban még többet dolgoztunk, és ezekre a problémás pontokra koncentráltunk." A két hónappal rá következő olimpián aranyérmet szereztek.

A beszámolókban elhangoztak történetek egy édesanya elvesztéséről, vagy épp egy polgárháború sújtotta övezetből érkező olimpikonról is, akik képesek voltak erőt meríteni a körülöttük lebegő negatív, fojtogató élethelyzetekből is.

A magyarázat

A kudarcok, traumák közepette történő fejlődés magyarázata a következőkben rejlik: 1) a negatív tapasztalatok feldolgozása során a sportolók nem arra koncentráltak, hogy milyen érzések szőtték át ezeket a tapasztalataikat, hanem inkább, hogy miért alakultak ki bennük azok a bizonyos érzések; 2) a trauma során a sportolók önmagukat kívülről, nem belülről próbálták vizsgálni. Ez a két pszichológiai mechanizmus hozzásegítette őket ahhoz, hogy objektív módon tudjanak reflektálni a kudarcokra, illetve az általuk okozott negatív érzésekre, ebből pedig tovább tudtak építkezni, egészen az aranyéremig. 

Emellett a megkérdezett sportolók sokszor érezték, hogy valamit rosszul, nem megfelelően csinálnak. Ez az érzés azonban meg tud mozgatni olyan pszichés folyamatokat, amelynek következtében egyfajta szűklátókörű, önző vágy ébred a versenyzőkben a bizonyításra, hogy igenis képesek sikereket elérni, akár az olimpiákon is.

Hasznosítás a gyakorlatban

A megállapításoknak komoly gyakorlati haszna is lehet, különösképpen az élsportolók, edzők részére. A tanulmány a következőket emeli ki:

• A teljesítmény növelhető a kihívások, megpróbáltatások révén.
• A gyakori nyomás alá helyezés segíthet felkészülni a nem várt történésekre egy nyugodt, kontrollált környezetben.
• A csalódások és bukások kijelölhetik a tanulás, a reflexió és a fejlődés útját.
• Mindeközben viszont figyelembe kell venni a sportoló egyéni pszicho-szociális profilját, fejlődését. Személyre szabás nélkül nem hozható ki az elvárt eredmény.

A pszichés erőnlétnek, nagy szerepe lehet az említett akadályokon való átlendülésben. Hiszen hatalmas akaraterőre van szükség ahhoz, hogy az élettől kapott pofonoktól ne essünk pofára, vagy ha már mégis, legalább álljunk fel, és próbáljuk újra mindaddig, míg elérjük a kitűzött célokat. Közben pedig mantrázhatjuk Samuel Beckett híres sorait:

Ever tried. Ever failed. No matter. Try Again. Fail again. Fail better

Forrás: Sarkar, M., Fletcher, D. and Brown, D. J. (2015). What doesn't kill me...: Adversity-related experiences are vital in the development of superior Olympic performance. Journal of Science and Medicine in Sport, 18, pp. 475-479.

Kép: flickr.com / Troy Williams