Öröklött hajlam, biológiai meghatározottságunk függvénye, vagy mindent a nevelés dönt el? Az iskolai zaklatók személyiségének feltérképezése már a kutatások kezdetén kulcskérdéssé vált, hiszen megkerülhetetlen a megelőzés, illetve a terápia szempontjából is. Vajon megjósolható, kiből lesz az osztály réme?

Egy korábbi cikkünkben már ismertettük az iskolai zaklatás mechanizmusait, bemutattuk a szereplőket. Most a zaklatók személyiségére kerül a fókusz, és a kutatási eredmények alapján próbáljuk megkeresni ennek az igen heterogén csoportnak a közös vonásait. Nyugalomra adhat okot, hogy a gyerekek 42%-a jó közelítéssel sosem válik zaklatóvá, bár statisztikailag minden tizedik iskolás gyerekkorától egészen serdülőkorig szinte biztosan zaklatja diáktársait.

Zaklatás jelei az emberi szervezetben

Az agresszióért felelős alkatrészt keresve hamar megtaláljuk a hormonrendszer alfahímjét, a tesztoszteront. Ez a hormon felel a maszkulin fenotípusért, és számos kutató választotta az agressszió és a tesztoszteronszint közötti – látszólag nyilvánvaló – összefüggést vizsgálata alapjául. Ez kamaszkorban különösen kényes terep, hiszen a pubertással minden gyerek hormonszintje drasztikusan megugrik. Azonban az eredmények nem mutattak korrelációt, magas tesztoszteronszinttel még nem válik valaki feltétlenül iskolai zaklatóvá. Sőt, egyes esetekben pont az áldozatok tesztoszteronszintje volt a magasabb, hiszen az őket ért stresszhatás (=zaklatás) serkentette a hormonszint növekedését.

Milyen a zaklató?

A tipikus zaklató személyiségének megismerésére tett kísérletek már jóval ellentmondásosabb terepre vezettek. Ezek feloldása három fő típus kialakulását eredményezte: a passzív, a szorongó és az agresszív zaklatók csoportjait. Nézzük ezen kategóriák közös jellemzőit sorjában!

A passzív zaklató motivációja önmaga védelme, saját helyzetének bebiztosítása. Csupán a saját akaratából nem válna zaklatóvá, ám

 mivel nem ítéli el egyértelműen a cselekményt, maga is zaklatóvá válik.

A zaklatók közel ötödét teszik ki a szorongó zaklatók. Ez az arány különösen kevés ahhoz képest, hogy kezdetben a szorongást feltételezték minden iskolai zaklatás okául. A csoport tagjai számos, áldozatinak is mondható tulajdonsággal rendelkeznek: alacsony az önértékelésük, érzelmileg labilisak, bizonytalanok és provokálhatóak. Nem véletlenül nevezzük őket zaklató áldozatoknak is. Ám az elnevezés csalóka lehet; ők nem megvadult áldozatok, hanem olyan zaklatók, akik hiányos szociális képességeik révén könnyen találhatják magukat mindkét szerepben. Ez a kétirányú terheltség hihetetlen megpróbáltatásoknak teszi ki őket, ezért ezek a gyerekek a leginkább sérülékenyek. A harmadik csoportot a mindenki által tipikusnak mondott agresszív zaklatók alkotják, ám látnunk kell, ez is egy nagyon diverz csoport. Igen széles a paletta az érzéketlen, minden áron dominanciára törő agresszoroktól kezdve mindenkit ebbe a csoporba sorolunk, még a magas szociális intelligenciájú, jól kontrollált gyerekeket is, akiknél közel sem ilyen egyértelműek a zaklatóvá válás okai.

A zaklató otthon

Szintén a megfigyelések kereszttüzébe került a gyerekek otthoni viselkedése – vajon ebből megjósolható, ki lesz zaklató az iskolai közösségben? Szélsőséges vélemények szerint már minden eldől az első három év anya-gyermek viszonya alapján. Ha nem is ilyen mértékben, de mindenki elismeri, milyen meghatározóak és fontosak ezek az évek a későbbi személyiségfejlődés szempontjából. A család az első terep, ahol életünk folyamán közösségben kell élnünk, így a szocializáció szempontjából sem elhanyagolható, mit hozunk otthonról. Sikerült kimutatni, hogy később, az iskolában vagy másutt szerzett negatív szociális élményeket könnyebb feldolgozni meleg, harmonikus családi támogatással. Továbbá a gyerekkori bántalmazás is hatással van a későbbi agresszív viselkedésre: akit bántalmaztak, az nagyobb eséllyel fog zaklatni másokat, mint kortársaik.

Látható, hogy különféle biológiai, pszichológiai és otthoni jelek alapján nem is olyan könnyű megmondani, hogy kiből lesz az iskolai zaklató. Szerencsére a megelőzés szempontjából ez nem is lényeges, hiszen a szerepek felfedése nélkül csoportos foglalkozás keretében is kialakítható a zaklatásmentes osztályközösség. Számos program terjed már a gyakorlatban, segítve az osztályfőnökök, iskolapszichológusok munkáját, hogy még csírájában megelőzhessék az egész közösség életét megkeserítő zaklatásokat.

Forrás: Buda Mariann: Az iskolai zaklatás –a kutatások tükrében. Debreceni Egyetemi Kiadó, 2015

Képek: homeschoolingalmanach.com
          mipszi.hu 
             [2016.XII.30.]