Az irracionalitás rossz hatásai elleni küzdelem első lépcsőfoka maga a felismerés, hogy az adott szituációban irracionálisan viselkedünk. Ha ezt be tudjuk látni, akkor apránként képesek lehetünk leépíteni gondolkodásunk várának téves alapjait. S ne feledjük, sose szegődjünk olyan céghez, mely kizárólag interjúkkal választja ki alkalmazottait!

Az állásinterjú sokak szerint egyáltalán nem hatékony módszer a megfelelő jövőbeni alkalmazott kiválasztására. Ennek oka a tulajdonságok észlelésének módjában keresendő, mely nagyban befolyásolja a másik ember viselkedéséről alkotott megítélésünket.

Téves benyomás, túlzott magabiztosság

A téves benyomás azt jelenti, hogy egy adott személynél az első észlelt tulajdonság függvényében ítéljük meg az összes, később megismert tulajdonságot. Nehéz odafigyelnünk arra, hogy ne előítéleteink alapján skatulyázzunk be másokat. Ez pedig jelentős hatással van mindennapjainkra, gondoljunk csak a másokkal való ismerkedésre, vagy épp az állásinterjúkra.

Kimutatások szerint az interjúztatókban már az első percekben kialakul az az első benyomás, mely alapján a továbbiakban az interjúalany viselkedését igyekeznek igazolni. Például hogyha a meghallgatás elején jó humorúnak ítélik meg a velük szemben ülő személyt, az interjú során később hajlamosak lesznek minden viselkedési aspektust ehhez kapcsolni.

Szorosan kapcsolódik az első benyomáshoz a túlzott magabiztosság, mely szintén szerepet játszik a vélemény kialakításában. Az interjúztatók például irracionális módon, de hihetik azt, hogy jobban ítélnek meg másokat pusztán azért, mert ők ülnek abban a bizonyos székben, túlzott mértékben hagyatkoznak saját (első) benyomásukra. Pedig sokszor nincs is e szakterületen szerzett képzettségük.

A  holdudvar-hatás

Emberi irracionalitásunk egy újabb megjelenési formája az ún. "holdudvarhatás" (halo effect). Ennek lényege, hogyha egy személy rendelkezik egy pozitív vagy negatív tulajdonsággal, akkor ezt nagyon gyakran hajlamosak vagyunk kiterjeszteni személyiségének más jellemzőire is. Például a jóképű férfiakat, szép nőket sokan gondolják intelligensebbnek, sikeresebbnek, pedig alapesetben nincs korreláció a megjelenés és az intelligencia, siker között.

Ami miatt mégis jogosnak érezhetjük a feltételezést, miszerint a szép biztosan sikeres is, az pontosan ebből az irracionális gondolkodásból fakad. Önbeteljesítő jóslatként hat ítéletünk arra a személyre, akiről az ítéletet megalkottuk. A jó megjelenésű emberek többször részesülnek kitüntetett bánásmódban. A hatás pedig még erősebb, ha döntésünket hatalomgyakorló szerepben hozzuk, vagyis ha valós befolyásunk van az adott személy életére (egy állásinterjú ezt a hatást tökéletesen szemlélteti).

Az ördögi-hatás

A holdudvarhatás rosszabbik esete az ördögi hatás (devil effect). Ha valakinek van egy rossz tulajdonsága, például nagyképű, akkor hajlunk arra, hogy az összes többi vonását is leértékeljük. Önzőbbnek és kevésbé intelligensnek gondolhatjuk, mint amilyen valójában. 

Egy kísérlet során ugyanazon dolgozatokat szép és csúnya kézírással is leírták. Ezután a dolgozatokat két csoport javítónak adták, mindegyikük találkozott minden dolgozattal, melyek egyik fele szép, másik fele csúnya kézírással íródott. Külön kikötötték a vizsgáztatóknak, hogy csakis a tartalmat vegyék figyelembe a dolgozatok javításakor, a kézírástól tekintsenek el. Mégis, a szép kézírással írt dolgozatok jobb osztályzatokat kaptak.

A nagyobb tudatosság megoldás lehet

Az irracionalitás rossz hatásai elleni küzdelem első lépcsőfoka maga a felismerés, hogy az adott szituációban irracionálisan viselkedünk. Ha ezt be tudjuk látni, akkor apránként képesek lehetünk leépíteni gondolkodásunk várának téves alapjait. S ne feledjük, sose szegődjünk olyan céghez, mely kizárólag interjúkkal választja ki alkalmazottait!

Források:
Sutherland, Stuart (1992). 'Irracionality', Pinter & Martin Ltd., 2007
Dawes, R. M., 'Rational Choice in an Uncertain World', Orlando: Harcourt, Brace, Jovanovich, 1988
Nisbett, K. E. & Wilson, T. D., 'The halo effect: evidence for unconscious alteration of judgements', Journal of Personality and Social Psychology, 1977, 35, 250-256.

Kép forrása: flickr.com / 드림포유