Bókoljunk és dicsérjünk úgy, hogy azt a másik is megértse!
Sokszor szeretnénk megdicsérni a másikat, öltözködése, viselkedése vagy éppen egy remek cselekedete miatt, azonban gyakran nem úgy sikerül a rövid elszólásunk, ahogy szeretnénk. Vannak olyan technikák, amiknek segítségével sokkal könnyebben fogadtathatjuk el dicséretünket úgy, hogy még pozitív reakciót is kapjunk hozzá.
Gyakran esünk abba a hibába, hogy ha valaki számunkra megfelelően viselkedik, akkor azt természetesnek vesszük, míg a nem elfogadható megnyilvánulásokat rögtön szóvá tesszük. Pedig a pozitív megerősítés elősegítené a kívánatos cselekvések gyakoriságának növelését. Másrészről pedig mindannyian kerülünk olyan helyzetekbe, mikor teljesen komolyan gondolva dicsérjük meg valakinek egy eredményét vagy egy új ruhadarabját, mégis úgy tetszik, mintha nem is a saját gondolataikat osztanánk meg.
Lehet jól is csinálni
Tehát ha valaki viselkedésében valami igazán csodálatraméltót fedezünk fel, akkor annak a legegyszerűbb és legközvetlenebb módja, ha nyíltan és frontálisan közöljük ezt vele, például:
"Nagyon kedves ember vagy!"
Azonban ebben a rövid kijelentésben benne rejlik a gyakran előforduló kudarc is. Mivel a hangsúly az őszinteségen van, nem szabad elfelejteni azt sem, hogy nem csak azt fontos közölni, hogy erre a következtetésre jutottunk, hanem azt is, hogy miért, hogyan, mivel tudtuk megalapozni a fejünkben ezt a véleményt. A dicséret persze néha nehéz, hiszen kényelmetlen tud lenni, ha akár mi, akár a másik fél hízelgésnek véli, de a bővebb kifejtés ezt a félreértést is tudja orvosolni:
"Nagyon kedves ember vagy, mert mindig meghallgatod a másikat és szívesen segítesz bárkinek, akinek szüksége van rá!"
Kutatások azt is bebizonyították, hogy ha valakinek a nevét említjük, akkor utána sokkal jobban fog figyelni az elhangzó szavakra. Mindenki számára a saját neve hangzik a legjobban, így ha ezzel kezdjük a bókot, garantáltan végig figyelő fülekre számíthatunk:
"Peti, te egy nagyon kedves ember vagy, mert mindig meghallgatod a másikat és szívesen segítesz bárkinek, akinek szüksége van rá!"
És ha nem akarják elfogadni?
Mindannyian megtapasztaltuk már, hogy egy bókot milyen nehéz néha elfogadni. Kényelmetlenül érezzük tőle magunkat, tudjuk, hogy valamilyen választ kellene rá adni, de nem igazán ugrik be, mi is lenne az. Vagy pedig kifejezetten elutasítjuk a dicséretet, valamilyen módon érvénytelenítjük vagy csökkentjük a jelentőségét. Mindkettő erősen rombolja a kommunikációt és végül még rosszabbul érezzük magunkat, mintha nem is mondtunk volna semmit. Erre is van megoldás.
Tehát, ha a válasz kényszerébe szorítunk valaki mást egy kedves bókkal, akkor vegyük le a válasz keresésének terhét a másik fél válláról egy egyszerű kérdéssel. Vagyis ne fejezzük be a mondandónkat a bók indoklásával, hanem folytassuk egy leginkább nyílt kérdéssel. Így nem a bókra kell majd reagálnia, hanem a kérdésre, és máris, akár észrevétlenül is, elfogadja a dicséretet, miközben megválaszolja a hozzá kapcsolódó kérdésünket.
"Peti, te egy nagyon kedves ember vagy, mert mindig meghallgatod a másikat és szívesen segítesz bárkinek, akinek szüksége van rá! Hogyan vagy képes mindig ilyen fáradhatatlanul aktív lenni?"
Csak legyünk őszinték!
Fontos azt is kiemelni, hogy csak akkor adjunk bókot valakinek, ha tényleg úgy gondoljuk. Ha a legkisebb gyanú is felmerül a hitelességünkben, legközelebb már nem fogják elfogadni a dicséretünket és sokkal negatívabban fognak velünk viselkedni. Azonban az őszinteség is kevésnek bizonyul néha.
További módszerekkel azonban még inkább hihetővé válnak pozitív közléseink: Ha nem gyakran bókolunk, akkor csak fokozatosan kezdjünk el dicséreteket osztani, például naponta csak egyet, aztán szépen növelhetjük az adagot. Továbbá figyeljünk arra is, hogy kezdetben inkább egyszerűen, visszafogottan fogalmazzuk meg a bókokat, mert ha rögtön nagyon eltúlzott jelzőket használunk, az inkább csak gyanút kelt, mint örömet okoz. Ebben segíthet, ha kisebb dicséreteknél objektívek vagyunk, mert a túl pozitív hozzáállás ilyen esetekben hiteltelenné tesz bennünket. Végül pedig az is megjegyezendő, hogy a bókot ne használjuk olyan helyzetben, ha utána valamit kérni akarunk a másiktól, mert akkor dicséretünk elveszíti az értékét.
Összefoglalás
A lényeg, hogy merjünk bókokat adni. Dicséreteinknél figyeljünk a személyességre, kezdjük a másik fél nevével, majd a bók után indokoljuk is meg, zárásként pedig tegyünk fel egy nyílt kérdést, amire valószínűleg már pozitív választ kaphatunk. Ne bókoljunk sokat, legyünk objektívek, és miután dicsértünk, ne kérjünk semmit. Az őszinteséget pedig sose felejtsük el, csak akkor bókoljunk, ha komolyan is gondoljuk, csak így maradhatunk hitelesek!
Forrás:
Pease, Allan, Garner, Allan (2007): Szó-beszéd, a társalgás művészete, Budapest: Park könykiadó
Kép forrása:
Flickr.com / Jannes Pockele
